'Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar,
nem pedig azt, ami a szeme előtt van.
Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán.'
- Minden történetnek van eleje és vége. És minden történet máshogy kezdődik. Az enyém valahogy így hangzik.. Mióta az eszemet tudom harcban élek. Az élet számomra sokkal kegyetlenebb és valósabb volt már születésemtől kezdve mint a többi velem egykorú gyereknek. Hamar megismertem milyen érzés amikor elhagynak és átvernek. De sajnos nem csak ez volt az amit meg kellett,hogy tanuljak kis gyermekként. Hamarabb tudtam lőni mint írni és számolni. Viszont gyilkolni is hamarabb kezdtem el mint iskolába járni. 3 évesen kést adtak a kezembe. Azt mondták 'Szúrj!' és én megtettem. Akkor még fogalmam sem volt,hogy pontosan mit is teszek. De amikor belenéztem az első áldozatom szemébe egyetlen dolgott láttam csupán. Sötétséget. Azóta is minden egyes embernek akiknek az életüket kiontom ezt az egy dolgot látom a szemükben. Miközben a golyó a szívükbe fúródik és a lelkük kiszál az immáron élettelen testükből látom a sötetséget. Az űr ami a szemükbe költözik haláluk pillanatába feketévé varázsolja eddig élettel teli tekintetüket. 6 éves koromra már kiválóan bántam a fegyverrel. 8 évesen már terepre is mehettem,de még nem bíztak bennem elégé ahoz,hogy egyedül elengedjenek. Ezért legtöbbször hozzá csapódtam egy-egy emberhez és elkisértem őket. De nem ölhettem.14 éves koromra a legjobbá váltam. Minden melót én végeztem el amit Black a maffia bandák nagy főnöke nem nézett jó szemmel. Az egész világon ismerték a nevemet. Mái napig benne vagyok a legjobb háromban. Minden jól ment. Rengeteg pénzt kaszáltam a gyilkolással. De aztán minden roszra fordult. Egy éve kaptam egy megbízást magától a nagyfőnöktöl Blacktől. Látszólag egyszerű meló volt,mint mindig volt egy személy akit megkellett ölnöm lehetőleg feltünés nélkül. De valami ezegyszer nem tetszett. Nem tudtam,hogy miért,de rossz előérzetem volt. Nem válaltam el a munkát és kiléptem a bandájából. Persze tudtam,hogy nem lehet csak úgy kilépni,de fogalmam sem volt mit tehetnék. Az első alkalom volt amikor tehetettlennek éreztem magam a dolgokkal szemben. Mint később kiderült jól döntöttem,hogy nem öltem meg azt a srácot. Azóta vadásznak rám és a családomra. Bár eddig abban a tudatban éltem,hogy az anyámon kívül nincs egyetlen rokonom se,de tévedni emberi dolog. Az a fiú akit a halálba kellett volna,hogy taszítsak azon az éjszakán és aki miatt kiléptem a maffiából ezzel magamra és a családomra uszítva Black több ezer emberét ő a bátyám volt. A nevem Nickol Silver 17 éves vagyok és életem első percétől kezdve az ördögöt szolgálom. De hiszem,hogy egyszer eljön az a nap amikor a lelkem felszabadul majd a rabszolgaságból!
És itt is van az első rész amit egybekötöttem a prologusal. Ha tetszik jelezzétek kommentbe és írjatok véleményt...Hiszen csak egyszer élünk :D
xXx nikynickol
